Lehet, hogy az asztal alatt hagytam őket??!

Asszem valami furcsa dolog történt velem- nem találom a golyóimat! Pedig esküszöm a múlt héten még megvoltak.  Mintha a szőr is rövidebb lenne a lábam között...
Gyanús, hogy akkor történt valami, mikor a múltkor olyan nagyon kedvesen és sokáig simogatott a gazdi, fel is ülhettem az izgalmas, de hideg tükrös asztalra a rendelőben.
Az össze kékruhás csak engem simogatott, meg gügyörésztek, kicsit meg is szurkálták a lábam, de odase neki! Ha így gügyörésztek, akkor csak szurkáljatok! Máskor csak a bejövő rühes macskákat meg kókatag kutyák hátsóját nyaljátok, itt az alkalom, mikor végre mindenki engem imád!
Aztán egyre álmosabban érzetem magam, hiába, nem kellett volna már megint a holdat ugatni egész éjjel. Gyönyörű sült libacombok keringtek a fejem körül, és utána már csak arra eszméltem, hogy eltűntek a libacombok, és fázom.
Meg a kórházi szobában fekszem, ahová sosem engedtek be, még valami meleg is van alattam, a kékruhások még mindig imádnak, meg takargatnak mindenféle pokrócokkal.

Tuti ez a sandaszemű volt a tettes!

A gazdi is itt van, újra gügyög. Ki vitte el a libacombokat??? Szerintem az a macska volt, amelyik egy ketrecben sandán pislog nekem, ott a sarokban....Na megállj, mindjárt elkaplak. Hopp, csak valahogy nem működnek a lábaim. Na sebaj, hagyom inkább, hogy imádjanak, úgyis mindjárt kidobom a taccsot, váljék egészségedre a lopott szajré, te bolhazsák!

Csak azt nem tudom, hogy minek adták rám ezt a lámpabúrát. Tiszta röhej!  Ebben nem érem el a hátsóm.Talán Ti akarjátok mostantól tisztán tartani, dokikáim? Csak tessék, úgyis untam már azt a sok szőrt!
Igen, biztos ekkor lopták el a golyóimat is, tuti az a macska volt, amelyik a libacombokkal lelépett!!

Azóta tényleg könnyebb a pisilés- össze is fröcsköltem minden kocsit idefelé jövet. A gazdi valamit blablázott a prosztatámról- na olyan nekem nincs, se megnagyobbodva nincs, tudnék róla. De aztán a többi dokicsajjal megbeszélték, hogy sikerült a műtét! Milyen MŰTÉT??!! Meg a varratokat is kiszedik. Úr Isten, elszakadtam? Felmehettem megint a fényes asztalra, megint gügyörésztek, valamit matattak a lában közt, a tökeim hűlt helyén.. Azóta újra lehet nyalogatni! Hurrá!

A szerkesztő megjegyzése: Louis tényleg átésett egy ivartalanításon. Korábban vizelési nehézségei voltak, megnagyobbodott a prosztatája, így ez indokolta a műtétet. A legkorszerűbb altatási módoknak és gyógyszereknek, na meg a szakszerű és gondos ápolásnak hála, RÁNK NEM GYANAKSZIK!!! Budafoki Állatgyógyászati Központ

Reménykedek...

Hát, én még nem írtam semmit. de most talán ezt...

"Kedves Mikulás, Télapó, Jézuska, Angyalkák!
Azért írok mindenkinek, hátha valaki meghallja az én szegény kutyaszívem sóhaját. Hogy is kezdjem... A múltkor a gazdi bevitt a rendelőbe, ahol a váróban éppen félelmemben összepisilni készültem magam, mint rendesen, meg jött a Louis is szagolgatni, amit nagyon utálok, és sosem merem megmondani neki, amikor is megláttam a fogason EZT!

Látjátok a gyönyörű virágokat? És van rózsaszínben is!!!

Hirtelen elfelejtettem bepisilni, rámorogtam Louisra, aki meglepetésében hanyatt bucskázott. (Később aztán annyira megrémültem a bátorságomon, hogy végül mégis összepisiltem a rendelőt.) De akkor ott, semmi más nem létezett számomra, mint az a hihetetlenül csodálatos lila és rózsaszín csoda, aminek már a látványától bátornak és ellenállhatatlannak érzem magam. Egy gyönyörű vízhatlan kutyamellény, belül meleg, puha rózsaszín virágokkal! Bárcsak nekem is lenne egy ilyenem! Az sem érdekel, hogy tudom, a Louis rögtön körbekürtöli a rendelőben, sőt, egész Budafokon, hogy milyen röhejesen néz ki, ha egy kutya mellényt hord! (Hú, de van rózsaszínben meg lilában is, most melyiket válasszam???!!!)

Kedves Mikulás, Télapó, Jézuska és a többiek! Döntsétek el, melyik állnak nekem jobban, és hozzatok nekem egy ilyet karácsonyra, légyszi, légyszi, légyszi! Ígérem jó leszek, nem ijedek meg többet girhes tinédzsermacskáktól és ha lehet, mindig kimegyek a rendelőből, mielőtt ijedtemben összepisilem magam, sőt a wc-ből is csak akkor fogok inni, ha lehúzták! (cenzúrázva)

Reménykedve, szeretettel,
Szöszke"
Valaki szól a gazdinak, hogy már kapható? www.kisallatbudafok.hu

Leon, a profi Hudini

Balogh Doki itt már megoldotta

Ki hinné, hogy valaki még nálam is ügyesebb. Gondolom senki, de ezt hallgassátok:  Leon, ez a fehér, szőrös kutyapajti tisztára olyan, mint Hudini. Na, az a szabaduló csóka még régről, aki mindenhonnan kijutott. Az operációja után (nem részletezem, csúnya ügy, de Balogh doki megoldotta) egy ketrecben töltötte az estét. Nem irigylem csórikámat.
10-kor a környék lakói valami éktelen fülsiketítő zajra lettek figyelmesek- én hála isten otthon húztam a lóbőrt.
Riadó!!! Valaki járkál a rendelőben!! Betörő, fogják meg!!!
A kiérkező kommandó, helyett a főnöknő a feldúlt virágok, vitrinek, kutyaruhák és csodálatos kutyacsemegék között kit talált? Hát Leont, a profit, aki Hudinit megszégyenítve kicselezte a zárat és szabadon bocsátotta önmagát!
Másnap benéztem hozzá, gondoltam megnézem magamnak azt, akitől zeng a rendelő és nem ÉN vagyok (tiszta szégyen!). Hát éppen kanállal etetik!! Azt hittem, furkósbottal kergetik majd, de nem ,az egyik ápolócsaj kanállal etette a kedvenc konzervemmel!
Na , ezt a magánszámot legközelebb én is kipróbálom!

A borzalmas jelenet: nem ENGEM ETETNEK!

Köszike, már ne fáradjatok, a kis Szeszília szőrgomolyag elkelt!
Mostantól mást fog boldogítani: valami fekete spánielt és a gazdáját. Hát nem lennék a spanci helyébe!!!
Végre, a megbomlott világrend helyreállt, mindenki csak engem csodál.

Itt azt láthatjátok, mikor egy fehérgatyás éppen csodál.

Légyszi, valaki fogadja be!!!

Legalább egy hete dekkol a rendelőben ez a kis fehér bigyó, ez a kis vakarcs, ami állítólag nagyon édes, zabálnivaló- mondja mindenki aki a rendelőbe beteszi a lábát, de még senki sem szabadított meg tőle! Úgy hívják, most kapaszkodjatok meg, hogy SZESZÍLIA, nem Cecília, az túl alpári lenne egy ilyen kis drágaságnak. Mindjárt lepisilek valamit!
Az a helyzet, hogy nagyon nehezen bírom a konkurenciát (igen, ez most itt az őszinte kitárulkozás ideje:))). Hát nem én vagyok a rendelő helyes, cukipofa, drága egyetlen zabálnivaló kutyája? Na, jó még a Szöszke is, de ő szerencsére csak ritkán jön.

Van ám neki könnyfakasztó sztorija is, vegyék elő a zsebkendőket, mer mondom: elveszett, vagy inkább kidobták, elvitték a sintérek, majd a fődoki saját könyörületes lapát kezével megszabadította a sanyarú rabságból, majd az egyik dokinő már egyáltalán nem lapát kezével megszabadította az óriási kinövéstől a kis tünde-bündi pocakján! (A gazdám szerint valami emelődaganat?) ja, most mondja, hogy kis buta vagyok, mert EMLŐDAGANAT. Hát nem tök mindegy, könyörgöm! Az a lényeg, hogy már nincs rajta!!!
Tehát tessék örökbefogadni ezt a kis fehér szőrgombócot!
A reklámszlogen: Tegyen boldoggá két kutyát egy csapásra! A kis fehér Szeszíliát- aki másra sem vágyik, mint szerető gazdára, és ENGEM, mer én meg másra sem vágyom, mint hogy Én legyek újra a sztár!

A jelenleg szomorú sztár, hadd legyen újra vidám, légyszi!

Itt éppen  vidéki birtokomon pihenek

Szasztok, Erik József el Santhynor vagyok, haveroknak csak Józsi. Luis baromira irigyel, mert felkerültem a facséra. Mikor utoljára néztem 974 megosztásnál jártam. Nyilván, mert nagyon szép vagyok. Arra most pontosan nem emlékszem, hogy kerültem az utcára múlt szerdán, valszeg nyitva maradt a kapu én meg kint rekedtem. Illetve emlékszem, de ha az ANYA is olvassa, tuti leszedi a fejem, úgyhogy fátylat rá. Mázli meg csak nem köpi el. Bár állandóan jártatja a száját, nem lehet tőle rendesen aludni. No, mindegy, szóval kint maradtam. Régóta játszottam a gondolattal, hogy szét kéne nézni, de meleg is volt, meg ezek képesek elsíbolni a vacsimat, csak mert nem vagyok otthon.

Na, szóval elindultam. Jó tempóban haladtam, épp gondoltam megállok és átgondolom a helyzetet (ez nálunk dogoknál nem olyan egyszerű, mert ANYÁék is mindig mondják, hogy nem az eszemért szeretnek), mikor felfigyeltem, hogy kétlábúak is megálltak gondolkodni. Furán csoportosultak egy oszlop mellett, na, mondom, nincs más fa a környéken, hogy sorba álltok?? Beálltam én is, mert már nekem is kellett, meg ugye a szokás hatalma.., erre jön egy nagy kék doboz. Hát, ha éltetek már büdöset!! ANYA doboza kisebb, de azt már belaktam, kellemes Józsi szaga van, csak hogy mindenki tudja, merre hány méter. A kétlábúakkal felmásztam a dobozba, az bezáródott és elkezdett rángatni. Szerintem ez bunkóság, így rángatni… Le is feküdtem rögtön, még a végén elesem, azt bajom lesz. Pedig kár lenne értem, mert szerintem csak egy van belőlem. Kétlábúak rendesek voltak, hagytak sok helyet nekem. Tényleg sokat. Ők ugyan kicsit szorosan voltak, de távolról csodáltak, ahogy kell. Elégedett voltam a dobozzal, mert büdösnek ugyan büdös, meg rángat, de jól lehet haladni vele. Jött egy kabátos kétlábú, mindenki mutogatott neki valami cetliket. Kérdezte tőlem is van-e bérletem? Ja, csak az van… Mentünk már jó ideje, közben néha kinyílt a doboz és a kétlábúak helyet cseréltek más kétlábúakkal. Épp kezdtem elunni, mert egyik se beszélgetett velem igazán, mikor aztán megérkeztünk egy nagy helyre. Később mondták, hogy egy nagy íróról elnevezett kerek tér a neve, a Móricz Zsigmond.

Képzeljétek, már vártak. Nagyon kedves kétlábúak voltak, rögtön kérdezték hol vagyok. Speciel elég nehéz nem észrevenni engem, mert egyrészt gyönyörű vagyok, másrészt marha nagy. Jó, most kicsit összeszedtem magam és nyolcvan kiló vagyok, de amikor még karcsúbb voltam, akkor is bő hetven, szóval elég nehéz nem észrevenni. Mondták, legyek jó kutya és menjek velük. Hát, mondom, ezen ne múljon senki boldogsága.

Ezeknek is volt doboza, egy VIP doboz. Csak én utaztam benne és közben még beszélgettek is velem. Mentünk rendesen és nem álltunk meg minden görbe fánál (ez mondjuk akkor már kezdett problémás lenni, mert eléggé kellett volna). Lehet persze, hogy a kétlábúak féltek, hogy lemaradunk a vacsoráról. Végül is nekik volt helyismeretük.

Aztán mondták megérkeztünk, Illatos út. Nomen est omen, hogy ott milyen illat kavalkád volt!! Egyszemélyes szobát kaptam. Mondjuk az ANYA szőnyege az ágy előtt puhább, de gondoltam, úgyse maradok sokáig, biztos jönnek értem mindjárt.

Így indultam világhódító útra

Aztán kaptam vacsit, meg szétnéztünk egy kedves kétlábúval az udvaron. Később az erről készült kép járta be a Világot. Nem azért mondom, de még az USA-ból is érdeklődtek utánam. Közben ANYA telefonált, hogy nem vagyok-e ott. Hát hol a viharban lennék, mikor itt vagyok. Ez egyébként tökre érdekes, mert a kedves kétlábúak simogatták a nyakamat egy csipogó palacsintasütővel és megbeszélték, hogy felhívják ANYÁt. Ez valahogy a csipogással volt összefüggésben és emlékszem, mikor ANYA ott pár hónapja nyakbabökött engem is és a Mázlit is (ANYA és Apa állatorvosok, állítólag nekik szabad böködni. Szerintem akkor sem szép dolog, de most nem erről van épp szó.)

Sajnos nem tudtam a telefonhoz menni, mert vacsorailag voltam elfoglalva, de állítólag elindította a megmentő sereget. A sereg eléggé késett, már kezdtem aggódni, hogy kénytelen leszek ott tölteni az éjszakát, de végül csak odaért. Apa jött értem, kicsit meg is sértődtem, hogy nem az egész család, de egye fene. ANYA épp a betevő csepimért dolgozott, tesó meg leckét írt. Mázli jobb, hogy nem jött, nehogy már itt utazgasson nélkülem. A macskák meg utálnak utazni.

Ilyen hasznos segítség vagyok költözés közben:))

Hazafelé Apa elég kimért volt, de én tudom, hogy így leplezte az érzelmeit. Aztán otthon zavarában kibontott egy csepit, én meg jól nem árultam el, hogy túl vagyok már egy vacsin. Nehogy már lefogyjak, vagy mi. Mázli ugyan szaglászott, de mondtam neki, ha bebuktat a dupla vacsorával, ágyelőként (mit jelenthet ez?) végzi.

Eléggé elpilledtem a nap végére. Annyira, hogy másnap nem is igen gondoltam felkelni. Míg ANYÁék a macskákat és Mázlit hajkurászták kifelé, én addig avantgarde kisasztalnak álcáztam magam a nappaliban, így elkerültem a kirekesztést. Nincs semmi baj a kerttel, csak tele van macskával, Mázlival, pedig gondoltam a memoárjaimon fogok dolgozni.

Na, szóval így utaztam a 33-as buszon.

A macskák, szemtelen, pökhendi, rátarti macskák! A minap legalább egy közülük pórul járt (nekünk meg kacag a májunk Szöszkével).

A kultúrebek (mi) a vizsgálóasztalon

Képzeljétek el a jól ismert jelenetet az ebédlőben:  Mici (brrr, micsoda név), szokása szerint a konyhaasztalon nyalogatja a fenekét (mi persze tudjuk az illemet Szöszkével: legfeljebb a kezelőasztalon üldögélünk kulturáltan). Mikor is a pedáns gazdi dallamos, lágy hangon, mely legyezgette a hiúságát (engem bezzeg a sodrófával  legyezgetnének, ha kipróbálnám a konyhaasztalt) meglegyintette azt a pohos macskafenekét, majd gyengéden letörölte a fehér port, amit Mici mindig maga után hagy. De itt hiba történt a mátrixban- mert hirtelen felindulásból a por nem a szivacson, hanem egy mikroszkóp alatt landolt.

A macska rettenetes társbérlői

Na mit gondoltok, mi jött le Mici nem éppen púderes hátsófeléről? Egy csomó bolhatojás! Durva, mi? Persze, mert eddig a kuka gazdája azt gondolta, hogy az ilyen puccos nyivákológépeken nem fog a bolha! Minket bezzeg havonta leápolnak azzal a cseppentős vacakkal, meg időnként valami nyakörvet is ránk aggatnak.
El is kapták a grabancát, kapott nyakörvet (na nem olyan kis dizájnos pirosat, amit a sarki butikban kapni, hanem valódi atombiztos bolhanyakörvet a rendelőből!), kapott ő is cseppeket és egy jó fenékbebillentést, végre! Azt hiszem, most egyhamar nem fog az ebédlőasztalon nyalakodni az a kotnyeles bolhazsák!