A macskák, szemtelen, pökhendi, rátarti macskák! A minap legalább egy közülük pórul járt (nekünk meg kacag a májunk Szöszkével).

A kultúrebek (mi) a vizsgálóasztalon

Képzeljétek el a jól ismert jelenetet az ebédlőben:  Mici (brrr, micsoda név), szokása szerint a konyhaasztalon nyalogatja a fenekét (mi persze tudjuk az illemet Szöszkével: legfeljebb a kezelőasztalon üldögélünk kulturáltan). Mikor is a pedáns gazdi dallamos, lágy hangon, mely legyezgette a hiúságát (engem bezzeg a sodrófával  legyezgetnének, ha kipróbálnám a konyhaasztalt) meglegyintette azt a pohos macskafenekét, majd gyengéden letörölte a fehér port, amit Mici mindig maga után hagy. De itt hiba történt a mátrixban- mert hirtelen felindulásból a por nem a szivacson, hanem egy mikroszkóp alatt landolt.

A macska rettenetes társbérlői

Na mit gondoltok, mi jött le Mici nem éppen púderes hátsófeléről? Egy csomó bolhatojás! Durva, mi? Persze, mert eddig a kuka gazdája azt gondolta, hogy az ilyen puccos nyivákológépeken nem fog a bolha! Minket bezzeg havonta leápolnak azzal a cseppentős vacakkal, meg időnként valami nyakörvet is ránk aggatnak.
El is kapták a grabancát, kapott nyakörvet (na nem olyan kis dizájnos pirosat, amit a sarki butikban kapni, hanem valódi atombiztos bolhanyakörvet a rendelőből!), kapott ő is cseppeket és egy jó fenékbebillentést, végre! Azt hiszem, most egyhamar nem fog az ebédlőasztalon nyalakodni az a kotnyeles bolhazsák!