2013. május 3., péntek

Szegény kis Bukta, a szívem szakad meg érte!

Képzeljétek, Húsvét után hozták be a rendelőbe ezt a picike nyuszit, bizonyos Buktát. Nagyon éhes  és sovány volt szegényke, de nem azért mert nem kapott kaját, hanem mert kicsi volt még, mikor az anyukájától elszakították- ezért evés gyanánt répalével fröcskölte össze a rendelőt!
Megfürdették a zöldruhások, megtörölgették, kapott meleg fekhelyet, meg egy csövet a lábába (na ezért nem irigylem), de folyton azt magyarázták, hogy kap bele jó kis lötyit, amitől majd jobban lesz.
Tényleg jobban lett, de hiába hozták raklapszám neki a sárgarépát (szerintem ehetetlen zöldséget- légyszi gazdi ne vegyél több zöldséges kutyakonzervet, köszi! Szöszke)
A szívtelen Louis felmosórongynak csúfolta, de amikor senki sem látta, elkaptam egy nagy kövér könnycseppet az ő gúnyos kutyapofáján is, amit szegény kis nyusziért ejtett.
Igen, hiába volt a fürdetés, a gondoskodás, az infúzió, reggelre az örök répamezőkre távozott szegény kis Bukta.
Béke veled, pajtás!
Légyszi, mondjátok meg minden nyúlboltosnak, hogy ha még egyszer túl fiatalon elszakítanak akár egyetlen kisnyuszit is az anyukájától, csak mert itt a húsvét és kell a zsé, akkor hívom a két ádáz haveromat, a Louist meg főleg a hatalmas dog Józsit és csipkésre szaggatjuk a gonosz pénzsóvár hátsójukat! És ezt akár vehetik fenyegetésnek is!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése